Ezzel a kézenfekvő, de még korántsem annyira széles körben elterjedt elképzeléssel keresett fel bennünket a Magyar Nemzeti Múzeum a Semmelweis Orvostörténeti Múzeummal karöltve. Az Orvostörténeti gyűjtemény egyik féltett kincsét, egy XVII. századi kisméretű szülészeti tanbabát kellett beszkennelnünk, majd kinyomtatnunk, hogy a programok és kutatások során ne a ritka – mindössze 11 darabról van tudomásunk világszerte! – és nagy értékű, elefántcsontból készült törékeny figurát adják kézről-kézre, hanem annak pontos mását.

A szkennelésre a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban került sor, ahol mi is csak kesztyűs kézzel nyúlhattunk a törékeny műtárgyhoz. A szkennelést megnehezítette, hogy a Stephan Zick, nürnbergi mester által faragott szétszedhető szülészeti tanbaba has környéki része számtalan apró kis részletből, szervből áll, amelyek csak a mellkas és hasfal leemelése után válnak láthatóvá, mint például az anyaméh és benne az apró magzat. A szobrocska ráadásul elefántcsontból készült, ami igen szép, de fényes felület és érthető okokból nem mattítható a szkennelés kedvéért.

A nehezítő körülmények ellenére, nagyon szép modellt sikerült létrehozni. A beszkennelt állományon kiegészítettük a hiányzó részeket és tovább finomítottuk Geomagic Design X szoftverrel, ami a világ egyik legmodernebb visszamodellező szoftvere. 

A modell kinyomtatásának egyik legfontosabb szempontja volt, hogy minél jobban hasonlítson a gyönyörű, törtfehér, fényes felületű elefántcsonthoz. A VeroWhite alapanyagra esett a választásunk, amely szín- és felületbeni hasonlósága mellett kiválóan képes visszaadni a részleteket. Egyes elemeket, mint például a hasfalat, VeroClear átlátszó modellanyagból nyomtattuk, ami betekintést enged a méhbe. A többszáz éves műalkotás így visszakerülhetett a vitrinbe, 3D nyomtatott mását pedig tanulmányozhatja a szakma és az érdeklődő közönség is.

Tudjon meg többet a bejegyzésben szereplő modellek kinyomtatásához használt 3D nyomtatókról: Stratasys PolyJet 3D nyomtatók