Additív kapcsolatok
Kacsamentő pilóta
Vajon hányan szelnénk át autóval fél Európát annak érdekében, hogy egy vadkacsának minőségi életet biztosítsunk? Hogyan kapcsolódik a 3D nyomtatás és a VARINEX Zrt. egy holland kacsához? Czakó Tímeával beszélgettünk, akinek önzetlensége és segítő szándéka mélyen megindító.
Hollandiából érkezett a VARINEX Zrt.-hez. Régóta él ott?
15 éve élek Hollandiában. Először szállodában dolgoztam, majd a Mayo Chix márka nagykereskedője voltam Nyugat-Európában. 2015-ben ezt abbahagytam és elkezdtem az álmaim után menni: megtanultam repülni, pilóta vagyok.
Ez nem egy mindennapi álom-megvalósítás! Milyen repülőgépeket vezet?
Most már a legmagasabb fokozatom is megvan; a CPL (Commercial Pilot Licence) megszerzése után elvégeztem az MCC/JOC (Multi Crew Cooperation Course/Jet Orientation Course) tanfolyamot Airbus 320, illetve Boeing 737-es szimulátoron.
Közbejött a Covid, így még csak most próbálok elhelyezkedni. Szeretnék hollandiai bázissal repülni. Most hobbiból gyűjtögetem addig az órákat. Elviszem a barátokat bárhova, ahova szeretnének menni, mert kétmotorossal folyamatosan kell gyakorolnom. Szimulátort is szoktam használni egy kapitány barátommal, aki oktatóm is volt. Tőle még mindig rengeteget tanulok.
Magyarországon kezdtem a kisrepülés tanulását, ezt itthon el is végeztem. Aztán visszamentem Hollandiába és az ATPL (Air Transport Pilot Licence) megszerzéséhez szükséges anyagot otthon, magamnak kezdtem el megtanulni, tanárok nélkül, a kapitány barátom segítségével. Majd egy vizsgázó központban megcsináltam a vizsgákat. Tehát sokat voltam otthon, és így kezdődött el ez az egész az állatokkal. Jött az első anyakacsa a gyerekeivel.
Ezt hogy kell elképzelni?
Egy kertes házunk van, amire azt szokták mondani, hogy olyan, mintha egy dzsungel venne körül minket. Tipikus amszterdami ház, körben csatornák, mindenhol víz van. A kert fákkal van tele, télen-nyáron tiszta zöld minden. Mindezek miatt szeretik a madarak ezt a területet.
Így hallottam meg egyszer egy kiskacsa csipogását. Az anyakacsának ők voltak az első gyerekei, és csak kettő maradt életben. Az egyiket egy varjú megtámadta. Az anyakacsák nagyon rosszak. Ha újra elkezdenek tojásokon ülni, akkor nem érdekli őket, hogy a gyerekeikkel mi van. Fontosabb az ösztön, hogy ülni kell a tojásokon, ezért elhagyják a gyerekeket. Így maradt ott egy kiskacsa, és neki segítettem folyamatosan. Nem vittem be a lakásba, de mindig kimentem hozzá, adtam neki ennivalót, figyeltem rá, mert volt rá példa, hogy egyszerre tíz varjú akarta megtámadni. Akkor beengedtem, berohant a házba, mert tudta, hogy én vagyok neki a biztos pont. Őt Kincsemnek hívják, mert olyan volt, mint egy kis kincs, amire vigyázni kell. Ő a mai napig él.
Nem tudok nem párhuzamot vonni a repülés szeretete terén! Egy fecske nem csinál nyarat, de egy kiskacsa állatmentőt varázsol egy pilótából?
Úgy tűnik, hiszen utána jött egy tíztagú kacsacsalád, rigók, vörösbegyek, vízityúkok. Szürke gémek is vannak négyen. Ez azért érdekes, mert általában a szürke gém megeszi a kiskacsákat. Nálam a legöregebb szürke gém 7-8 éve ott van, és szó szerint védelmezi az összes kiskacsát. Tudja, hogy nekem fontosak, és minden szürke gémet elküld onnan, aki megehetné őket.
Volt bármiféle előképzettsége, vagy teljesen autodidakta módon kezdte el a madarak mentését?
Magamtól kezdtem, pontosabban ők jöttek oda hozzám segítséget kérni. Volt olyan eset, amikor az anya tolta oda a kiskacsát nekem, jelezve, hogy baj van. Minden évben egyre több és több sérült volt. Azért kezdtem el utánanézni, hogy hogyan tudok rajtuk segíteni, mert az első kacsa meghalt a kezemben. Nekirepült az üvegházunknak, a mentősök pedig azt mondták, hogyha nem kutya vagy macska, akkor várjak. Találtam egy magánklinikát, ahol kifejezetten madarakkal foglalkoznak, de ők sem tudtak újakat befogadni. Mindenhol első a háziállat, a szabad madarakkal úgy vannak: van belőlük elég, ha van idő segítünk nekik, ha nincs, nincs.
Jöttek a meleg nyarak, ami szokatlan Hollandiában. Ilyenkor úgynevezett botulizmus alakul ki. Ez egy bakteriális fertőzés, mely az idegrendszerre hat, és 24 óra alatt halálos kimenetelű. Nagyon speciális ellátást igényel-nek ilyenkor. Amikor elindult egy hullám, és egyre több állat halt meg a botulizmus miatt, megtanultam ezt a kezelést: egy csövön keresztül kell 2-3 óránként átmosni őket, ami rendkívül veszélyes, mert a nyelőcső és a légcső egy helyen van.
Hogyan kommunikálnak vagy kérnek segítséget a madarak?
Valamit éreznek rajtam. A legelső kacsa, akit a házban neveltem fel, egyszer elvezetett “kiabálva” egy olyan területre, ahol nem szoktam járni, mert ott volt egy sérült kacsa. De nem csak a kacsák, valamiért minden állat, akinek valami baja van, jön. Már a környékről is hívnak engem: “tudjuk, hogy te gyorsabb vagy, mint a mentősök”. Az évek során rengeteg mindent tanultam a mentősök mellett, így már többet tudok.
Most Magyarországra is egy kacsa miatt érkezett. Mi Dagobert története?
Januárban ő is feljött arra a területre, ahova az egyik kacsám vezetett el. Megláttam, hogy nyílt csonttörése van. Közel engedett magához, de a végén mindig szárnyverdesve visszament a vízbe. Hívtam a mentős barátnőmet (aki a VARINEX-hez is elkísért), hogy segítsen, mert láttam, hogy egyedül nem fog sikerülni befogni. Másnap ő, az anyukája (mindketten önkéntes mentősök) és én együtt próbáltuk befogni, akkora erő volt benne. Hármunknak sikerült. Vasárnap volt; ha a mentőállomásra vittük volna, egyből elaltatták volna, mert csak egy kacsa, van belőlük elég.
Nálam voltak kötszerek, antibiotikumok, injekciók, így elláttuk. Reggel egyből elutaztam vele Utrechtbe. Az ottani egyetemen ilyen sérülésekkel foglalkoznak, de egyből el akarták altatni, én viszont nem engedtem. Ez a kacsa egy harcos, aki vérző lábbal úszni, repülni, ugrani tudott, biztos, nem lesz elaltatva! Sikerült megműteni (ami a kacsáknál nagyon rizikós, nehéz őket altatni), de másnap elkezdett szürkülni a lábfeje a köröm résznél. Mondták, hogy az el fog halni, nem fog tudni minőségi életet élni. Több orvos és az aneszteziológus is azt mondta, hogy nem lehet majd rögzíteni semmilyen protézist a kacsához. Megint el akarták altatni. Nem engedtem. Látszott rajta, hogy élni akar.
Van több féllábú madaram, tudom, hogy tudnak élni egy lábbal is. Szabadon, nem a házban! Az egyik féllábú madaram nemrég lett anya, neveli a kicsinyeit. Tehát onnan minden jogszabályt felrúgva elhoztam Dagobertet. Elvittem egy magánklinikára, ahol hat hét után le kellett vágni az elhalt részt a lábából. Hetekbe telt, mire abból lelkileg felépült, és meg tudta emészteni, hogy neki csak egy lába van.
Honnan jött az ötlet, hogy a 3D technológia lehet a megoldás?
Olvastam, hogy Amerikában már 10 évvel ezelőtt nyomtattak lábat kacsának. Aki a mai napig él egyébként. Próbáltam felkeresni amerikai cégeket, de ők nem válaszoltak. Egy nagyon jó barátom ajánlotta Falk Juditot és a VARINEX-et. Amikor felkerestem Juditot azonnal megvolt az összhang köztünk, olyan volt, mintha régóta ismernénk egymást. Ő is szereti és segíti az állatokat, és azt mondta, nagyon szívesen segít. Így autóba ültem Dagoberttel és Sunnyval – ő egy kéthetes babakacsa, akit az anyja otthagyott nálam, nem hagyhattam egyedül. Eljöttem velük Hollandiából Budapestre. Most van a kacsáknál a vedlési időszak, ilyenkor kihúzzák a szárnytollaikat, hogy újak, erősebbek nőjenek helyettük. Dagobert, amíg nem áll két lábra, ezt nem fogja megtenni, mert neki ez az egyetlen, biztonságot adó menekülési módja: ha veszélyben érzi magát, el tud repülni.
Pesti Dániel és Dr. Czeibert Kálmán állatorvos vállalkozott erre a nem mindennapi feladatra. Milyen volt a találkozás velük?
Mindenki nagyon készséges és segítőkész volt, és mindent megtettek azért, hogy segítsenek! Túl vagyunk az első próbán, de még el kell végezni pár módosítást.
Honnan ez a fantasztikus elhivatottság?
Gyerekkorom óta jöttek hozzám madarak. Az állatok pedig kommunikálnak egymással. Bíznak bennem, és jönnek hozzám segítséget kérni. Sokan azt mondják, túlzás, amit csinálok, de hát ők jönnek hozzám, nem én keresem a beteg madarakat. Többen úgy hívnak: a madárasszony. Szomorúnak tartom, hogy ezeket a madarakat mindenki másodlagosnak tartja. Pedig ők is szeretnének élni.
